*7. fejezet* A kórház falai között

*Lucy*
Nem bírom kinyitni a szememet. A kezemet se tudom mozdítani. Jézusom mi van velem? Hang foszlányokat hallok. Rájuk koncentrálok hátha megtudom kik ezek és miről beszélnek. Egyre jobban próbálok összpontosítani és sikerül, de hirtelen nagy súly nehezedik rám és minden sötétségbe borul...

Megint érzékelem a dolgokat, de még mindig nem tudom kinyitni a szememet és a beszéd sem megy, de a hangokat tisztán hallom.
- Doktor úr hogy van? - kérdezte Liz.
- Sikeresen kimostuk a gyomrát. Idők kérdése mikor kell fel, csak ki kell pihennie magát - mondta kedvesen az aggódó baratnőmnek.
Mi?! Gyomormosásom volt? Jézusom...
- És... - nem hallottam a végét, mert elnyelt a sötétség...

- Miattad van az egész kellett neked a húgommal smárolni! - ordítozott Lonny(?!).
- Nem érted hogy lekapott te idióta - szólt vissza Levi.
- Fiúk légyszi fejezzétek már be! Ezzel semmire nem mentek, már megtörtént - szólalt meg Lulu.
Mintha meg sem hallották volna a félénk hangját, ugyanúgy folytatták a veszekedést.
- Kussoljatok már el! Lunamy-nak igaza van! Ezzel már semmire nem megyünk! - csitította el a két fiút Dani.
Nem hallottam többet mert a sötétség megint magával ragadott...

Mikor megint ilyen félig ébredős dologban voltam. Fogalmam sincs hogy nevezzem ezt, elég bizar mint, valami filmben. A lényeg hogy éreztem valaki a kezemet fogja és beszél hozzám.
- Lucy iszonyúan sajnálom. Egy féreg vagyok. Tudom hogy nem hallasz, de igazából reménykedem, hogy igen. Itt az ideje hogy én is vallomást tegyek neked. Nem akartam leégni előtted, vagány csaj vagy és nagyon bejöttél nekem. És mikor beszélgettünk bizalmat adtál, hogy azt az énemet mutassam aki tényleg én vagyok. Amikor az a faszfej Tonny megjött és nekiállt veled flörtölni, azt gondoltam cselekedem kell vagy lekap a kezemről. Ezért kerestelek meg és kísértelek el a szobád ajtójáig. De annyira belemerültem a gondolataimba hogy, hogyan mondjam el neked mind azt ami a fejemben van, hogy észre sem vettem mikor megérkeztünk. Cselekedtem és megcsókoltalak. Életem legjobb döntése volt. Másnap nem volt kedvem bemenni suliba, mert a tegnapi nap hatása alatt voltam. Gondoltam megkéne beszélnünk, így elindultam hozzád, de belebotlottam Anne-be. Elkezdett magyarázni mindenről, majd gondolom mikor meglátott téged gyorsan lekapott. Nem csókoltam vissza esküszöm! Elég szarul éreztem magam. Főleg mikor este leléptél. Ideges voltam és ostoroztam magamat. Utána levő nap elhívtam Anne-t hogy közöljem vele hogy akadjon le. De pont roszkor jöttél és félre értetted. Akiről beszéltem hogy szeretem, az te voltál. Mikor pedig smároltál Tonny-val nem bírtam ki egyszerűen sírnom kellett. Aztán betántorogtál és szerelmet vallottál nekem. Emiatt még szarabbul érzetem magam. Mikor összeestél és korházba vittünk nagyon megijedtem azt hittem miattam túl messzire mentél. És most itt fekszel és várom hogy felébredj. Istenem Lucy a fenébe is! Szeretlek, szükségem van rád...szükségem van rád - sírta el magát megint.
Levim. Az én Levim... Ne a sötétség...

Érzem hogy mindenem fáj, de nagy  erőfeszítések árán sikerül kinyitnom a szememet és megpillantom Őt. Kicsit borostás arca és a haja is kócos. A pólója gyűrött, de nekem még így is tetszik. Szeme alatt karikák éktelenkednek, a fáradság jeleként és a keze az enyémre van kulcsolva.
- Lucy - szólít meg és a hangja zene füleimnek.
- Levi? - kérdeztem halkan.
- Annyira sajnálom egy barom vagyok és... - kezdte.
- Tudom. Hallottam - mondtam rekedten.
- De mi és hogyan? - hitetlenkedett.
- A filmekben...nem minden hazugság - ejtettem meg egy kis mosolyt - Kérhetnék vizet?
- Tessék - adta ide.
- Köszönöm - néztem rá.
- Istenem! Annyira aggódtam mint, egy Sparks regényben csak fordított szereposztásban - tört ki.
- Sajnálom. Én voltam a felelőtlen - hajtottam le a fejemet és előtört belőlem a bűntudat.
- Nem! Ilyeneket ne is gondolj! A hibás az csak én vagyok! - szorította meg a kezem, miközben a másikkal az állam alá nyúlt, így felemelve a fejemet. A tekintetünk egybe akadt. Csak annyit vettem észre hogy lassan közelít felém. Az agyam kikapcsolt és csak azt éreztem hogy ezt, én is akarom. A szánk már majd nem össze ért, mikor kopogtak...

*Lunamy*
- Hé Lulu! - szólt Lonny, mikor ketten voltunk.
- Hm? - fordultam felé.
- Nem akartam a Levivel való veszekedéssel a frászt hozni rád. Tudom hogy így is aggódsz Lucy miatt. Sajnálom - kért elnézest.
- Nincsen semmi gond, megértem - mosolyogtam - Ott van a majdnem barátnőd, Liz és Dani -mutattam feléjük.
Lonny a mondandóm miatt elpirult. Nem Dani miatt, tőle én pirulok mindig.
-Na gyerekek menjünk be - terelt minket Liz.
Lassan mentünk be és készültünk fel újból a látványra: Lonny nem mozdul Lucy mellől mióta behozták, a barátnőnk pedig élettelenül fekszik, infúzióval a kezében. Hát meg kell mondjam, mikor Dani benyitott, kellemest csalódtunk, és meg is lepődtünk. Lucy ébren volt és éppen megzavartuk a pillanatukat.
- Zavarunk? - kérdeztem.
Válaszolni ugyan nem tudtak, mert Lonny és Liz mint, két őrűlt berontottak.
- Úristeeen! Lucy felébredtél. Annyira örülök Jézusom. A poklokat jártuk 2 napig - mondta Liz.
- Két napig? - nyelt egy nagyot.
- Igen. Levi éjjel nappal itt volt, el sem mozdult - folytatta a dolgokat Lonny.
- Köszönöm - nézett rá Levire, bár úgy tűnt eléggé felkavarták a hírek - És elnézést szeretnék kérni mindenért - mondta.
- El van nézve, felejtve, bocsájtva, minden! - hadartam mosolyogva miközben megöleltem.
- Igen, a lényeg az hogy jól vagy - értett egyet velem Dani - Viszont elmegyek szólók egy orvosnak, hogy ébren vagy.
- Elkísérlek - mondtam halkan, mire bólintott, így ketten indultunk el.
Egy ideig csöndben sétáltunk, aztán bátorságot merítve megszólaltam.
- Köszönöm hogy tartottad bennem a lelket - nyögtem ki.
- Ezt nem kell megköszönnöd. Figyelj - állított meg.
Mit akar? Talán rájött, hogy tetszik nekem és mondja, hogy "te egy kedves lány van de én nem érzek így irántad" vagy a másik " nekem a három grácia közül a fő ribanc jön be, remélem megérted". De hogy érteném meg! Olyan hisztit levágnék itt helybe akkor hogy, nézni is öröm lenne...
- Lulu itt vagy? - fürkészet.
- Igen, persze. Mit akartál kérdezni? - kiváncsiskodtam.
- Tudom, hogy egy kórházban vagyunk és nem a legjobb időzítés, de eljönnél velem egy randira? - kérdezte, mire az ütő is megállt bennem.

*6. fejezet* Emléktelen éjszaka egy vallomással körítve

*Lucy*
Nem tudom mért csókolóztam Tonny-val. Talán már most részeg vagyok? Vagy csak azt gondoltam hogy félténnyé tehetem így Levit? Nem tudom. Nem tudok már semmit, az agyam elborította az alkohol. Gondoltam hogy akkor már minden mindegy alapon újabb italt kérek ki. Tonny-t ott hagyva indultam el a bárpulthoz és egy Rainbow nevű színes koktélt kértem, amit azonnal megittam. Pár perc múlva kezdtem érezni a hatását. Bizsergést éreztem, majd köd szállt az agyamra és pillanatokon belül elöntött az düh Levi iránt. Lábaim önálló életre kelve indultak meg az erkély fele, ahol Lulu, Dani és Levi állt. Útközben láttam Liz-t és Lonny-t és miután vad kalimpálással értésükre adtam hogy nagyon jót érzek, tovább indultam.

- Bocsánat ha megzavarom az érzelmes pillanatotokat, de ez kikivánkozik belőlem - nevettem fel, mikor odaértem.
- Mennyit ittál? - fürkészett Dani.
- Eleget ahhoz hogy a pofámon annyi bőr legyen, hogy számon kérjem a nőcsábászt - közöltem.
Az agyam egyre jobban elborította az alkohol és eléggé kavarogtak bennem az érzések és pluszba még elkezdtem fáradni is.
- Annyit akarok tudni hogy miért? Miért csókolóztál velem, ha neked Anne tetszik? Hm? Válaszolj! - kiabáltam - Eltudod te azt hinni hogy mennyire szarul esett? Első nap mikor megláttalak a cuki éneddel ahogy mindenért ugráltál, elgondolkoztam hogy normális vagy-e. Aztán mikor a padnál ültünk megláttam hogy ki is vagy valójában és egyből megfogtál. Belédszerettem. A kócos sötétbarna hajadtól az égszínkék szemedtől, a sunyi mosolyodtól elolvadtam. A fogadásnál mindennél jobban veszíteni akartam hogy veled randizhassak, de az feltűnő lett volna és amúgy is bennem van a verseny szellem, nyerni akartam, ami sikerült is. Aztán mikor váratlanul feltűntél és elkísértél a szobáig, majd megcsókoltál. Úgy éreztem én vagyok a világon a legboldogabb. Ja, ezt én mondom, Lucy. Majd másnap rájöttem hogy ezt megkéne beszélnünk. Egész nap téged kerestelek, aztán megláttalak Anne-el. Ott egy világ omlott össze bennem, és attól a ponttól kezdve elegem lett. Fogtam magam és elmentem inni. Elkezdtem azon az úton járni, amit régen tettem. Ittam, cigiztem és egyszer emiatt kórházba kerültem. Egy rossz társaságba keveredtem, de miután megtörtént velem, azonnal stílust váltottam. De most megint ezen az úton vagyok és ezt neked köszönhetem, szóval igazán hálás vagyok - fejeztem be a vallomást.
A végére már sírtam. Mindenki döbbenten nézett és Levi-nek újra eleredtek a könnyei.
- Én ezt nem tudtam. Anne nem hagyott békén hirtelen lekapott. Nem tudtam ellene mit tenni. Én nagyon sajnálom - nézett a szemembe.
- Mindegy... Úgy se voltál olyan jó barátom mint hogy azt akartam, hogy másféle barátom legyél - mondtam.
- Te most a Bábelből idéztél, fordított szereposztásban? - kérdezte furán Lunamy.
- Van ilyen. Részeg vagyok - vontam vállat, miközben közöltem az egyértelműt, majd elindultam vissza a házba. Hallottam amint Levi utánam kiált, de nem tudtam reagálni, mert a föld hirtelen eltűnt alólam és minden sötétségbe borult.

*Lulu* 
Mire Levi abbahagyta a bőgést, Lucy sétált oda hozzánk. Imbolygott. Mindegy.
Dani hitetlenkedve kérdezett Lucy állapotáról, aki erre vallomást tett. Levinek. Hogy teljesen belehabarodott. Hogy Levi mennyire megbántotta. Hogy már majdnem tökéletes volt.
Miközben ezeket hallgattam, eleredtek a könnyeim. Kedvem lett volna mind a kettőt (Levit és Lucy-t) egyszerre felpofozni, és megölelni. Ez annyira nem igazság... Rohadt élet, ez kitolás velük szemben.
Ahogyan Lucy szép lassan befejezte mondandóját, összeesett. Hirtelen lefagytam, ahogyan Levi is. Dani, Lonny és Liz (akik idő közben megjelentek) azonnal reagáltak, s orvost hívtak.
Ismét bebaszott. Elég rendesen.
A bulinak ezennel számunkra vége volt. Megérkeztek a mentősök, akik elvitték Lucy-t, aztán mi is hívtunk magunknak egy hétszemélyes taxit. Irány a kórház - minden nagy buli így ér véget. Bár ne így lenne.
Amint beszálltunk a kocsiba ahelyett, hogy síri csend uralkodott volna, mindenki elkezdett veszekedni.
- Mi az istenért nem tudod visszafogni magad?! - akadt ki legelsőnek Lonny.
- Te maradj már ki ebből. Semmi közöd hozzá! Amúgy sem tudod, hogy mi volt... Te is jókor tudod jártatni a szád, öcsi - gorombáskodott Levi.
- Hé! - kapta fel a vizet Liz. - Lonnynak igaza van!
- Te is csak a barátodat véded, mert minden olyan kibaszottul jól megy nálatok! - ordította Levi.
A taxisofőr csendben tűrte a hallottakat. Szerencsétlen. Vajon mindig ilyen utasai vannak?
- Fogjátok már be a kurva életbe már! - üvöltötte el magát Dani, mire csend lett. - Inkább azzal foglalkozzunk, hogy Lucy jól van e. Hisz már itt is vagyunk.
Megállt a kocsi, mind kiszálltunk. Majdnem fizetni is elfelejtettünk. Én sietős léptekkel rontottam be a kórház ajtaján, s Lucy szobaszámát követeltem. Aztán megjelent az orvosa, s ezzel kezdte:
- Rossz híreim vannak...

JÓHÍR - már akinek~

Helloka, drága olvasók!

Itt Natsu, aki ismét írói pályára került, és újúlt erővel szórakoztat benneteket.
Sajnálom, hogy "megijesztettem" a népet a távozásommal, de ebben az évben kezdtem a gimit, és az a suli nagyon nehéz!:D
Minden esetre megtanultam időt szakítani a dolgoktra úgy, hogy tanulni is tudjak rendesen.

Jó újra köztetek lenni, népek!:D

Ciaossu,
Natsu~

Életben maradás

Csak jelezni szerettem volna hogy még élek! Ha kiváncsiak vagytok a magyarázatomra, hogy mért nem volt ilyen sokáig rész olvassátok tovább. Miután szépen közzétettem az utolsó bejegyzést másnap közölte a fő angol tanárom hogy félévkor is vizsgázunk, ìgy aztán időm nem volt új részt írni, mert állandóan tanultam, szabadidőmben meg örültem hogy elmehetek kicsit otthonról. DE (akik eddig elolvasták most jön a lényeges dolog) most már tényleg betartom amit ígértem és hetente hozom a részeket! Vasárnap este kint lesz az új!

Pusszantás: Dóó

Változás

Sziasztok! Mint a címből láthatjátok változás. Rövid leszek gondolom nem akartok regényt olvasni. Szóval először hogy Natsu lelépett.  Mármint nem szó szerint csak nem bírja... szegénykét kinyírja a suli. Így hát csak én maradtam egyedül... Másik dolog pedig tudom hogy 2 hónapig nem volt új bejegyzés. Igen, ez a középiskola engem is lefáraszt. Heti 18 angol kész örülök a fél 6-ra hazaérek, na és akkor még tanulás. De úgy gondoltam, hogy minden szombaton vagy vasárnap új részt fogok feltenni és mindig igyekszem jó hosszúra megírni és érdekesre, nem valami sablonra. Hát ennyi lenne jövőhéten hozom az új részt! Addig is legyetek jók vagy rosszak:) Chiaaoo

Do

*4. fejezet* Lucy kiborulása

*Lucy szemszöge*

Másnap reggel már kevésbé voltam olyan vidám, mint tegnap. Ugyanis ez mind szép és jó, de nem beszéltünk semmit és tudom, hogy ez most fog bekövetkezni. Aha gondoltam én. Egész nap sehol nem láttam a suliban, meg semmi, de amikor órák után a koli felé tartottam megláttam Őt, aki éppen Annel smárolt. Ott kész, vége! A könnyek csak úgy folytak a szememből. Dühösen letöröltem őket, majd egyből feléjük vettem az irányt.
- Ó, csak nem megzavartam valamit? Ja, hogy igen? Hát csak tudjátok nem érdekel annyi a gond. Te - mutattam a szőkére - Kis ribanc gondolhattam volna hogy keresztül húzod a számításaimat. Alábecsültelek, de ezután nagy ívben kerüljél, mert úgy meg téplek, hogy hajad nem marad drágám. Neked meg - mutattam a másikra - Azok után ami tegnap történt köztünk ezt csinálod? Komolyan nem hiszem el! Ezek után meg se próbálj a közelemben lenni, mert fogalmam sincsen, hogy mit fogok csinálni - fenyegettem - Viszont - fordultam vissza hozzá még utoljára - Azt hittem, hogy legalább egy "nem akarok tőled semmit" -re telik.

És ez volt a vég szavam. Még Láttam hogy Anne gonoszul vigyorog és, hogy Levi elkezd utánam kiabálni, de nem érdekelt. Gyors léptekkel szeltem a át a szobánkig tartó távot. Amint megérkeztem a célpontomhoz átöltöztem valami kihívóbb ruhába .

Liz eszik még Lonny társaságában, Lulu meg valahova lelépett, vagyis órák után egyből eltűnt. Jó hogy számíthatok rá... Mindegy megfogtam a táskám és elindultam kifele. Nem érdekelt semmi. Az volt a tervem, hogy ma elmegyek egyet bulizni, hogy felejtsek. Jó messzire mentem hogy még mások véletlenül se találjanak meg , így este 8 körül értem oda. Beléptem és egyből a pultot vettem célba. Kértem egy vodkanarancsot amit lehúztam és ezt eljátszottam vagy négyszer. Aztán két lány odajött hozzám és összehaverkodtam velük, majd elkezdtünk inni, de már valami színes koktélt. Mikor már kellően jól éreztük magunkat, felálltunk és elkezdtünk táncolni. Fiúk sora nézett minket, amit én ki is élveztem rendesen. Mikor kitáncoltuk magunkat kimentünk. Megkínáltak cigivel... elfogadtam, mert mért ne? Letudtam tüdőzni hiszen a múltam ebben árulkodott, majd a fiúk akikkel táncoltunk kijöttek hozzánk. Nagyon jól éreztük magunkat, majd kitaláltuk hogy menjünk el más helyre. Emma (újdonsült barátnőm) fel ajánlotta a házát mondván "senki nincs otthon". Mint kiderült tényleg nem volt senki, ráadásul, nem is volt messze. Már kezdett csökkenni az alkohol mindenkiben ezért a mi kis vörösünk gondoskodott rólunk, hogy ne szenvedjünk hiányt. És ezek után táncoltunk, beszélgettünk, ittunk, nevettünk és mindent gondot sikerült elfelejtettem erre az estére.

Másnap reggel a földön ébredtem, hulla fáradtan és másnaposan. A telefonomon megnéztem az időt és láttam, hogy 11  óra, de szombat volt szóval nem érdekelt. A képernyőn még láttam pár nem fogadott hívást, de ez se zavart különösebben. Voltam olyan jó fej és főztem mindenkinek kávét, mire felkelt. A lányokkal kirúgtuk a fiúkat, majd megbeszéltük, hogy ezt ma megismételjük, így telefonszámot cseréltünk. Elköszöntem Emma-tól és Suzy-tól és elindultam haza. Útközben vettem egy doboz cigit, hogy lenyugtassam az idegeimet. A kolihoz érve lazán besétáltam, páran megnéztek, bár nem érdekelt. A szobánkba belépve a lányok egyből rám vetették magukat.
- Hát te meg hol a jó Istenbe voltál? - kérdezte Liz.
- Mi, meg a fiúk egész este téged kerestünk - folytatta Lulu.
- Bulizni voltam, szóval kicsit halkan, mert fáj a fejem, de nagyon jó volt. Ma ismételünk a lányokkal, jösztök? - vigyorogtam.
- Levi különösebben aggódott érted - tért ki a kérdésem alól Lunamy.
- Nem érdekel. Tudjátok mi történt? Hahh! Fogalmatok sincs! Tegnap megláttam azt a gyereket Annel smárolni, szerintetek hogy éreztem magam? Szóval engem már nem érdekel... azt csinál amit akar szabad ember - válaszoltam és becsaptam magam mögött a fürdő ajtót. Éppen vakartam le magamról a tegnapi sminket, amikor csörgött a telefonom. Ismeretlne szám, vajon ki az?
- Halló? - szóltam bele.
- Szia szépség - üdvözölt Tonny.

*Lunamy szemszöge*

Lucy-hoz egész nap nem lehetett hozzászólni. El volt foglalva azzal hogy mi lesz ma Levivel, amit meg is értek. Én csak álmodnék hogy megcsókoljon Dani. Tonny állandóan hívogat már kezd elegem lenni belőle. Felejtsen már el! Vannak azért határok még mostohatestvérségen belül is! Órák után indulnék a koliba, de Dani elkap, hogy nem mennék-e el vele fagyizni. Hát hogy a viharba ne! Nagyon jót beszélgettünk, jobban megismertem és életemben nem pirultam még ennyit. Boldogan tértem vissza, de mikor megint visszakerültem 2 órával ezelőtti helyemre Liz futott hozzám.
- Srácok! Lucy eltűnt! Nem tudom hol van. Nem jött fel a telefonja meg ki van kapcsolva - mesélte kétségbeesetten.

- Liz nyugi szólunk a  többieknek és elkezdjük keresni. Ok? - nyugtatta Dani.
Így is tettünk. 8-kor abbahagytuk a keresést és felmentünk a mi szobánkba hátha odajön. 11-ig vártunk. Addig találgattunk hogy hol lehet vajon. Levi ő idegesebb volt, mint mi együtt véve, fel-alá járkál ta szobában. Ha megtudom hogy ő miatta tűnt el én kitekerem a nyakát, esküszöm! Miután gondoltuk, hogy ma már biztos nem lesz semmi, így mindenki elment aludni.

Semmit nem aludtam. Na jó... egy órát... talán. Liz is hasonló helyzetben volt. Egy bögre kávé után csendben ültünk és vártunk hogy jöjjön. Már azt beszéltük hogy felhívjuk rendőrséget, mikor betoppant a mi kis madárkánk.

- Hát te meg hol a jó Istenbe voltál? - kérdezte Liz tőle egyből.
- Mi, meg a fiúk egész este téged kerestünk - folytattam és kerestem rajta sebeket, magam sem tudom.
- Bulizni voltam, szóval kicsit halkan, mert fáj a fejem, de nagyon jó volt. Ma ismételünk a lányokkal, jösztök? - vigyorgott.
Úgy nézett ki mint egy hajléktalan. Erős pia szaga volt, sminkje le volt folyva... Nem is akarok belegondolni milyen buli volt és hogy mit műveltek ott...
- Levi különösebben aggódott érted - tértem ki a kérdése alól.
- Nem érdekel. Tudjátok mi történt? Hahh! Fogalmatok sincs! Tegnap megláttam azt a gyereket Annel smárolni, szerintetek hogy éreztem magam? Szóval engem már nem érdekel... azt csinál amit akar szabad ember - kiáltotta, majd bement a fürdőbe, maga után becsapva az ajtót.

Na és most jött el az a pillanat hogy összenéztünk Lizzel és egyszerre indultunk el. Meg sem álltunk egyenesen a fiúkollégiumig.Ott lehívtuk a hunyót, de jött vele az egész bagázs. Se baj!
- Hazatért a mi kis elveszettünk - jelentettem be ünnepélyesen és már Levi indult is előre.
- Ácsi, ácsi! Elmondta, hogy miért ment el és hogy mit csinált - folytatta Liz.
- És? Mondjátok már! - türelmetlenkedett Lonny.
- Bulizni volt az este... szépen szólva jól bebaszott - közölte Liz.
- És pontosan amiatt, mert a mi kis Levi drágánk smárolt vele, majd másnap egy új csajjal. Hát nem fantasztikus? - kérdeztem - Te idióta, barom! - bökdöstem a mellkasát - Hogy képzelted ezt? Gratulálni tudok csak - csesztem le, majd hátat fordítva elmentem.
-Később láttam Liz-t az oldalamon. Visszamentünk a szobába, ahol Lucy már frissen feküdt az ágyán és telefonált.
- Igen? Okés. Akkor ott 9-kor. Chiaoo - tette le mosolyogva - Akkor kérdezem még egyszer. Akkor jöttök velem este vagy nem? - kérdezte.
- Megyünk - sóhajtottuk.
- Nem bánjátok meg - vigyorgott.
Attól félek hogy de és ellőre félek. Ettől az estétől nem sok jót várok...

*3. fejezet* Vegyes

*Lulu szemszöge*

Már vagy három hete annak, hogy először találkoztunk Lizzel, és beköltözött hozzánk. Nagyon jól kijövünk, mi hárman, lányok.
Hétvégén megkértem Lonny-t, hogy jöjjön el velem a plázába. A reakciója érdekesnek bizonyult...
- Szupi! Már úgy is akartam magamnak pár úk kiegészítőt. Deee... Te mit szeretnél ott venni? És miért pont velem akarsz eljönni?
- Tudoood... - kezdtem. - Én most nem ruhákat akarok venni, vagy esetleg ékszereket... Hanem videójátékokat, és mangákat... - motyogtam.
Lonny amint meghallotta ezeket a szavakat, magához húzott, és megölelt.
- Te vagy az én emberem, Lunamy Raven! Hidd el, sose gondoltam volna rólad azt, hogy te ekkora geek vagy! - mondta teljesen ledöbbenve. - De természetesen örülök ennek - mosolygott.
- Huh... Akkor jó. Indulhatunk? - kérdeztem lelkesen.
- Naná, Lulu!
A játék-, és könyvesbolt áruinal körülbelül a felét felvásároltam - tehát el leszek ezekkel egy darabig. Lonny vett két kalapot, meg vagy száz karkötőt, egy bakancsot, és egy mellényt.
Kellemesen kifáradtan ültem be a Mekibe, amíg Lonnyra vártam. Már épp felém tartott, amikor is majdnem leejtette a tálcán egyensúlyozó vaníliashake-emet, de sikeresen elkaptam.
- Meg is ütöttelek volna, ha leesik! - magyaráztam.
- Ejj, de harcias lettél hirtelen, Lulukám! - nevetett.
- Jól van na, bocsi... - mosolyodtam el. - Már úgy várom, hogy kipróbálhassam az új játékaimat!
Délután négy volt, mire visszaértünk a koleszba. Én gyorsan felszaladtam a lakosztályunkhoz, de először még megköszöntem Lonnynak, hogy velem tartott.
A lakásunkba érve köszöntem a lányoknak, és azonnal leültem az Xbox elé játszani a Naruto Shippuden Ultimate Ninja Storm 3-mal. A Naruto a kedvenc animéim közé tartozik, és az eddig megjelent mangák is mind megvannak. Szóval ideje volt kipróbálni a játékot is.
Lucy és Liz furcsállva nézték, hogy miért játszok ilyesmit, majd boldogan csatlakoztak. Felváltva játszottunk, egymás ellen.
A játékot este fél 11-kor fejeztük be, majd álmosan dőltünk be az ágyunkba. Szuper nap volt a mai, mégis olyan semmittevős.

*hétfő*

Első óránk zeneismeret volt. Lanamira lelkesen beszélt Mozart műveiről, azonban valaki kopogtatott az ajtón.

- Tessék! - kiáltott Lanamira.

- Öh elnézést... - jött be az ajtón az ismeretlen. Viszont hamar rájöttem, hogy ő az apám. - Lunamy-t keresném.

- Ott ül, a második sorban - mutatott rám az osztályfőnök.

- Köszönöm. Lunamy drágám, ki tudsz jönni velem egy percre?

- Ha Lanamira kienged... - morogtam.

- Persze, menj csak! - mosolygott az említett.

Apukám arról akart beszámolni, hogy össze fog házasodni egy nagyon kedves nővel, akit azonnal be is mutatott. Tényleg jófejnek bizonyult. De volt a dolognak hátulütője is: egy testvér. Ezzel se lenne probléma, de mint kiderült, az öcsém nem más, mint egy popsztár: Tonny Lecander. Egy évvel fiatalabb nálam, ám jóval magasabb. Tonny "üdvözletképp" homlokonpuszilt, majd megfogva a kezemet, berángatott a terembe.

Az osztály megdöbbenve meredt ránk, majd a lányok többsége sugdolózni kezdett.

Szuper. Nagyon királyul kezdődik az együttlétünk. És éljen a szarkazmus...

*Lucy szemszöge*

Örömmel jelentem be, hogy megnyertem a fogadást. Hát nem fantasztikus? Hogy a viharba ne. Élvezettel néztem, ahogy Levi beleugrott a kicsi tóba. Ráadásul lekameráztam, ha Lulu nem lenne akkor már rég a YouTube-on virítana. Azóta néha felveszek ruhát. Hm... ritka pillanatok egyike. Liz is beköltözött, már eléggé jól kijövünk, jó kis összeszokott társaság lettünk. Ezen kívül nincs semmi. Lunamy továbbra is pirul, én meg... jó én is.
Hétfő van. Megint. Már most unom ezt a sulit, pedig csak 3 hete megy. Lulut az előbb kihívta a teremből az apja, majd pár másodperc múlva megjelent... úristen Tonny Lecanderrel! Egyszerűen imádom őt, a hangját, mindenét, de várjunk csak... Mit keres ez itt?
- Sziasztok! Gondolom ismertek. Tonny vagyok és nem sokára ő lesz a kishúgom, Lunamy - vigyorgott az osztályra, miközben szegény Lulu zavarban volt.
- Örülünk neki de, óránk van attól, hogy még te megteheted, hogy nem jársz rá. Cső - intettem.
Pár pillanatig bámult, majd elvigyorodott megint, elköszönt és elment.
- Nos... öhm Miss Raven üljön vissza a helyére és folytassuk az órát - mondta a tanár és puff, kicsengettek az utolsó óráról. - Rendben van akkor olvassák el a szöveggyűjteményt és oldják meg a feladatokat hozzá.
Kedvem nem volt leírni mit mondott, úgy hogy összeszedtem a cuccomat elköszöntem Lulutól  aki az ebédlő fele ment, majd elindultam a koli felé. Szegény Liz a hétvégén elkapott valamit és elég szarul fest. A terem ajtó előtt még mindig ott Tonny az ajtófélfának dőlve és vigyorgott.
- Cső - köszöntem és folytattam az eredeti utamat, de követett - Mit akarsz? -kérdeztem felé fordulva.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Teréz anya - válaszoltam.
- Vicces, de komolyan - mondta.
- Lucy -mosolyogtam.
- Milyen? - kérdezett tovább.
- Mit érdekel téged? Mi vagy te valami nyomozó? Akadj már le rólam - mondtam.
- Jó most a Lucy is jó még - vigyorgott újra, majd adott egy puszit az arcomra és elment.
- Ez mi volt? - jöttek oda a fiúk meglepődve, bár Levi inkább mérgesen.
- Fogalmam sincs, hogy ennek mi a franc baja van. Meg van kattanva, vagy mi? Engem itt ne puszilgasson, mert lefogom ütni - közöltem, mire a többiek elröhögték magukat.
Jól felidegesítettem magam rajta, pedig normálisnak tűnt. Mindegy. Már majdnem beértem az épületbe, de a gondolatmenetemből kilépve, meghallottam hogy valaki a nevemet kiáltja. Egyből megfordultam, majd ránéztem az illetőre, aki nem más volt, mint Levi.
- Szia - mosolyodott el, mikor odaért hozzám, amitől elpirultam.
- Hello - köszöntem vissza illedelmesen.
- Csak el akartalak kísérni a kollégiumig, de azt hiszem, lekéstem - mondta zavartan.
- Hát ha van kedved, elkísérhetsz a szoba ajtóig - ajánlottam fel.
- Rendben - vigyorgott.
Nem szóltunk egy szót se. Úgy láttam hogy valamin nagyon gondolkodik, így nem akartam megzavarni. Lassan odaértünk, majd az ajtó mellett megálltunk. Éppen felé akartam fordulni, hogy megköszönjem hogy elkísért, de ahogy elfoditottam a fejem, ajkait az enyémre nyomta. Kellemes bizsergés járta át a testem. Egyből visszacsókoltam. Ujjaimat a hajába vezettem, míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Minden olyan csodálatos volt. Igen, ezt én mondom Lucy Graham. De nálam ez sose így. Most sem így volt ugyanis kinyílt az ajtó és kilépett rajta Liz, mire azonnal szétváltunk.
- Ááá tudtam, hogy itt van vala... Úristen, sajnálom már itt sem vagyok - csukta vissza az ajtót.
- Ööö... szóval akkor, majd holnap találkozunk - mondta és hátat fordítva elment.
Teljesen sokkban kinyitottam az ajtót, leültem az ágyamra és elkezdtem vigyorogni, mint egy idióta. Liz hiába kérdezett nem figyeltem rá. Most perpillanat semmi nem érdekelt csak boldog akartam lenni.
- Lucynak mi baja van? - méregetett furán Lulu, mikor bejött.
- Megcsókolta Levi, véletlenül rájuk nyitottam és miután bejött azóta, így vigyorog és nem válaszol semmire sem - vázolta a helyzetet Liz.
-Ne máááááááááááár! Ide figyelj te lány - ugrott az ágyamra Liz, Lulu meg követte - Ha nem meséled el, hogy és mint történt, most felpofozlak - közölte.
- Jó - tértem észhez. - Szóval... - és elmondtam nekik az egészet, majd utána úgy visongtak, hogy majd megsüketültem.
Már agyig kiveséztük az én kis jelenetemet Levivel. A lányok azt mondták tuti bejövök neki, én meg nem gondoltam semmit. Nekem ez abszurd volt. Ezután jött Daniel és a kis pöttöm Lonnynk is megtetszett Liznek. Egy nagy csajos délután után házit nem csinálva meg feküdtünk le mindhárman aludni.