Változás

Sziasztok! Mint a címből láthatjátok változás. Rövid leszek gondolom nem akartok regényt olvasni. Szóval először hogy Natsu lelépett.  Mármint nem szó szerint csak nem bírja... szegénykét kinyírja a suli. Így hát csak én maradtam egyedül... Másik dolog pedig tudom hogy 2 hónapig nem volt új bejegyzés. Igen, ez a középiskola engem is lefáraszt. Heti 18 angol kész örülök a fél 6-ra hazaérek, na és akkor még tanulás. De úgy gondoltam, hogy minden szombaton vagy vasárnap új részt fogok feltenni és mindig igyekszem jó hosszúra megírni és érdekesre, nem valami sablonra. Hát ennyi lenne jövőhéten hozom az új részt! Addig is legyetek jók vagy rosszak:) Chiaaoo

Do

*4. fejezet* Lucy kiborulása

*Lucy szemszöge*

Másnap reggel már kevésbé voltam olyan vidám, mint tegnap. Ugyanis ez mind szép és jó, de nem beszéltünk semmit és tudom, hogy ez most fog bekövetkezni. Aha gondoltam én. Egész nap sehol nem láttam a suliban, meg semmi, de amikor órák után a koli felé tartottam megláttam Őt, aki éppen Annel smárolt. Ott kész, vége! A könnyek csak úgy folytak a szememből. Dühösen letöröltem őket, majd egyből feléjük vettem az irányt.
- Ó, csak nem megzavartam valamit? Ja, hogy igen? Hát csak tudjátok nem érdekel annyi a gond. Te - mutattam a szőkére - Kis ribanc gondolhattam volna hogy keresztül húzod a számításaimat. Alábecsültelek, de ezután nagy ívben kerüljél, mert úgy meg téplek, hogy hajad nem marad drágám. Neked meg - mutattam a másikra - Azok után ami tegnap történt köztünk ezt csinálod? Komolyan nem hiszem el! Ezek után meg se próbálj a közelemben lenni, mert fogalmam sincsen, hogy mit fogok csinálni - fenyegettem - Viszont - fordultam vissza hozzá még utoljára - Azt hittem, hogy legalább egy "nem akarok tőled semmit" -re telik.

És ez volt a vég szavam. Még Láttam hogy Anne gonoszul vigyorog és, hogy Levi elkezd utánam kiabálni, de nem érdekelt. Gyors léptekkel szeltem a át a szobánkig tartó távot. Amint megérkeztem a célpontomhoz átöltöztem valami kihívóbb ruhába .

Liz eszik még Lonny társaságában, Lulu meg valahova lelépett, vagyis órák után egyből eltűnt. Jó hogy számíthatok rá... Mindegy megfogtam a táskám és elindultam kifele. Nem érdekelt semmi. Az volt a tervem, hogy ma elmegyek egyet bulizni, hogy felejtsek. Jó messzire mentem hogy még mások véletlenül se találjanak meg , így este 8 körül értem oda. Beléptem és egyből a pultot vettem célba. Kértem egy vodkanarancsot amit lehúztam és ezt eljátszottam vagy négyszer. Aztán két lány odajött hozzám és összehaverkodtam velük, majd elkezdtünk inni, de már valami színes koktélt. Mikor már kellően jól éreztük magunkat, felálltunk és elkezdtünk táncolni. Fiúk sora nézett minket, amit én ki is élveztem rendesen. Mikor kitáncoltuk magunkat kimentünk. Megkínáltak cigivel... elfogadtam, mert mért ne? Letudtam tüdőzni hiszen a múltam ebben árulkodott, majd a fiúk akikkel táncoltunk kijöttek hozzánk. Nagyon jól éreztük magunkat, majd kitaláltuk hogy menjünk el más helyre. Emma (újdonsült barátnőm) fel ajánlotta a házát mondván "senki nincs otthon". Mint kiderült tényleg nem volt senki, ráadásul, nem is volt messze. Már kezdett csökkenni az alkohol mindenkiben ezért a mi kis vörösünk gondoskodott rólunk, hogy ne szenvedjünk hiányt. És ezek után táncoltunk, beszélgettünk, ittunk, nevettünk és mindent gondot sikerült elfelejtettem erre az estére.

Másnap reggel a földön ébredtem, hulla fáradtan és másnaposan. A telefonomon megnéztem az időt és láttam, hogy 11  óra, de szombat volt szóval nem érdekelt. A képernyőn még láttam pár nem fogadott hívást, de ez se zavart különösebben. Voltam olyan jó fej és főztem mindenkinek kávét, mire felkelt. A lányokkal kirúgtuk a fiúkat, majd megbeszéltük, hogy ezt ma megismételjük, így telefonszámot cseréltünk. Elköszöntem Emma-tól és Suzy-tól és elindultam haza. Útközben vettem egy doboz cigit, hogy lenyugtassam az idegeimet. A kolihoz érve lazán besétáltam, páran megnéztek, bár nem érdekelt. A szobánkba belépve a lányok egyből rám vetették magukat.
- Hát te meg hol a jó Istenbe voltál? - kérdezte Liz.
- Mi, meg a fiúk egész este téged kerestünk - folytatta Lulu.
- Bulizni voltam, szóval kicsit halkan, mert fáj a fejem, de nagyon jó volt. Ma ismételünk a lányokkal, jösztök? - vigyorogtam.
- Levi különösebben aggódott érted - tért ki a kérdésem alól Lunamy.
- Nem érdekel. Tudjátok mi történt? Hahh! Fogalmatok sincs! Tegnap megláttam azt a gyereket Annel smárolni, szerintetek hogy éreztem magam? Szóval engem már nem érdekel... azt csinál amit akar szabad ember - válaszoltam és becsaptam magam mögött a fürdő ajtót. Éppen vakartam le magamról a tegnapi sminket, amikor csörgött a telefonom. Ismeretlne szám, vajon ki az?
- Halló? - szóltam bele.
- Szia szépség - üdvözölt Tonny.

*Lunamy szemszöge*

Lucy-hoz egész nap nem lehetett hozzászólni. El volt foglalva azzal hogy mi lesz ma Levivel, amit meg is értek. Én csak álmodnék hogy megcsókoljon Dani. Tonny állandóan hívogat már kezd elegem lenni belőle. Felejtsen már el! Vannak azért határok még mostohatestvérségen belül is! Órák után indulnék a koliba, de Dani elkap, hogy nem mennék-e el vele fagyizni. Hát hogy a viharba ne! Nagyon jót beszélgettünk, jobban megismertem és életemben nem pirultam még ennyit. Boldogan tértem vissza, de mikor megint visszakerültem 2 órával ezelőtti helyemre Liz futott hozzám.
- Srácok! Lucy eltűnt! Nem tudom hol van. Nem jött fel a telefonja meg ki van kapcsolva - mesélte kétségbeesetten.

- Liz nyugi szólunk a  többieknek és elkezdjük keresni. Ok? - nyugtatta Dani.
Így is tettünk. 8-kor abbahagytuk a keresést és felmentünk a mi szobánkba hátha odajön. 11-ig vártunk. Addig találgattunk hogy hol lehet vajon. Levi ő idegesebb volt, mint mi együtt véve, fel-alá járkál ta szobában. Ha megtudom hogy ő miatta tűnt el én kitekerem a nyakát, esküszöm! Miután gondoltuk, hogy ma már biztos nem lesz semmi, így mindenki elment aludni.

Semmit nem aludtam. Na jó... egy órát... talán. Liz is hasonló helyzetben volt. Egy bögre kávé után csendben ültünk és vártunk hogy jöjjön. Már azt beszéltük hogy felhívjuk rendőrséget, mikor betoppant a mi kis madárkánk.

- Hát te meg hol a jó Istenbe voltál? - kérdezte Liz tőle egyből.
- Mi, meg a fiúk egész este téged kerestünk - folytattam és kerestem rajta sebeket, magam sem tudom.
- Bulizni voltam, szóval kicsit halkan, mert fáj a fejem, de nagyon jó volt. Ma ismételünk a lányokkal, jösztök? - vigyorgott.
Úgy nézett ki mint egy hajléktalan. Erős pia szaga volt, sminkje le volt folyva... Nem is akarok belegondolni milyen buli volt és hogy mit műveltek ott...
- Levi különösebben aggódott érted - tértem ki a kérdése alól.
- Nem érdekel. Tudjátok mi történt? Hahh! Fogalmatok sincs! Tegnap megláttam azt a gyereket Annel smárolni, szerintetek hogy éreztem magam? Szóval engem már nem érdekel... azt csinál amit akar szabad ember - kiáltotta, majd bement a fürdőbe, maga után becsapva az ajtót.

Na és most jött el az a pillanat hogy összenéztünk Lizzel és egyszerre indultunk el. Meg sem álltunk egyenesen a fiúkollégiumig.Ott lehívtuk a hunyót, de jött vele az egész bagázs. Se baj!
- Hazatért a mi kis elveszettünk - jelentettem be ünnepélyesen és már Levi indult is előre.
- Ácsi, ácsi! Elmondta, hogy miért ment el és hogy mit csinált - folytatta Liz.
- És? Mondjátok már! - türelmetlenkedett Lonny.
- Bulizni volt az este... szépen szólva jól bebaszott - közölte Liz.
- És pontosan amiatt, mert a mi kis Levi drágánk smárolt vele, majd másnap egy új csajjal. Hát nem fantasztikus? - kérdeztem - Te idióta, barom! - bökdöstem a mellkasát - Hogy képzelted ezt? Gratulálni tudok csak - csesztem le, majd hátat fordítva elmentem.
-Később láttam Liz-t az oldalamon. Visszamentünk a szobába, ahol Lucy már frissen feküdt az ágyán és telefonált.
- Igen? Okés. Akkor ott 9-kor. Chiaoo - tette le mosolyogva - Akkor kérdezem még egyszer. Akkor jöttök velem este vagy nem? - kérdezte.
- Megyünk - sóhajtottuk.
- Nem bánjátok meg - vigyorgott.
Attól félek hogy de és ellőre félek. Ettől az estétől nem sok jót várok...