Nem tudom mért csókolóztam Tonny-val. Talán már most részeg vagyok? Vagy csak azt gondoltam hogy félténnyé tehetem így Levit? Nem tudom. Nem tudok már semmit, az agyam elborította az alkohol. Gondoltam hogy akkor már minden mindegy alapon újabb italt kérek ki. Tonny-t ott hagyva indultam el a bárpulthoz és egy Rainbow nevű színes koktélt kértem, amit azonnal megittam. Pár perc múlva kezdtem érezni a hatását. Bizsergést éreztem, majd köd szállt az agyamra és pillanatokon belül elöntött az düh Levi iránt. Lábaim önálló életre kelve indultak meg az erkély fele, ahol Lulu, Dani és Levi állt. Útközben láttam Liz-t és Lonny-t és miután vad kalimpálással értésükre adtam hogy nagyon jót érzek, tovább indultam.
- Bocsánat ha megzavarom az érzelmes pillanatotokat, de ez kikivánkozik belőlem - nevettem fel, mikor odaértem.
- Mennyit ittál? - fürkészett Dani.
- Eleget ahhoz hogy a pofámon annyi bőr legyen, hogy számon kérjem a nőcsábászt - közöltem.
Az agyam egyre jobban elborította az alkohol és eléggé kavarogtak bennem az érzések és pluszba még elkezdtem fáradni is.
- Annyit akarok tudni hogy miért? Miért csókolóztál velem, ha neked Anne tetszik? Hm? Válaszolj! - kiabáltam - Eltudod te azt hinni hogy mennyire szarul esett? Első nap mikor megláttalak a cuki éneddel ahogy mindenért ugráltál, elgondolkoztam hogy normális vagy-e. Aztán mikor a padnál ültünk megláttam hogy ki is vagy valójában és egyből megfogtál. Belédszerettem. A kócos sötétbarna hajadtól az égszínkék szemedtől, a sunyi mosolyodtól elolvadtam. A fogadásnál mindennél jobban veszíteni akartam hogy veled randizhassak, de az feltűnő lett volna és amúgy is bennem van a verseny szellem, nyerni akartam, ami sikerült is. Aztán mikor váratlanul feltűntél és elkísértél a szobáig, majd megcsókoltál. Úgy éreztem én vagyok a világon a legboldogabb. Ja, ezt én mondom, Lucy. Majd másnap rájöttem hogy ezt megkéne beszélnünk. Egész nap téged kerestelek, aztán megláttalak Anne-el. Ott egy világ omlott össze bennem, és attól a ponttól kezdve elegem lett. Fogtam magam és elmentem inni. Elkezdtem azon az úton járni, amit régen tettem. Ittam, cigiztem és egyszer emiatt kórházba kerültem. Egy rossz társaságba keveredtem, de miután megtörtént velem, azonnal stílust váltottam. De most megint ezen az úton vagyok és ezt neked köszönhetem, szóval igazán hálás vagyok - fejeztem be a vallomást.
A végére már sírtam. Mindenki döbbenten nézett és Levi-nek újra eleredtek a könnyei.
- Én ezt nem tudtam. Anne nem hagyott békén hirtelen lekapott. Nem tudtam ellene mit tenni. Én nagyon sajnálom - nézett a szemembe.
- Mindegy... Úgy se voltál olyan jó barátom mint hogy azt akartam, hogy másféle barátom legyél - mondtam.
- Te most a Bábelből idéztél, fordított szereposztásban? - kérdezte furán Lunamy.
- Van ilyen. Részeg vagyok - vontam vállat, miközben közöltem az egyértelműt, majd elindultam vissza a házba. Hallottam amint Levi utánam kiált, de nem tudtam reagálni, mert a föld hirtelen eltűnt alólam és minden sötétségbe borult.
*Lulu*
Mire Levi abbahagyta a bőgést, Lucy sétált oda hozzánk. Imbolygott. Mindegy.
Dani hitetlenkedve kérdezett Lucy állapotáról, aki erre vallomást tett. Levinek. Hogy teljesen belehabarodott. Hogy Levi mennyire megbántotta. Hogy már majdnem tökéletes volt.
Miközben ezeket hallgattam, eleredtek a könnyeim. Kedvem lett volna mind a kettőt (Levit és Lucy-t) egyszerre felpofozni, és megölelni. Ez annyira nem igazság... Rohadt élet, ez kitolás velük szemben.
Ahogyan Lucy szép lassan befejezte mondandóját, összeesett. Hirtelen lefagytam, ahogyan Levi is. Dani, Lonny és Liz (akik idő közben megjelentek) azonnal reagáltak, s orvost hívtak.
Ismét bebaszott. Elég rendesen.
A bulinak ezennel számunkra vége volt. Megérkeztek a mentősök, akik elvitték Lucy-t, aztán mi is hívtunk magunknak egy hétszemélyes taxit. Irány a kórház - minden nagy buli így ér véget. Bár ne így lenne.
Amint beszálltunk a kocsiba ahelyett, hogy síri csend uralkodott volna, mindenki elkezdett veszekedni.
- Mi az istenért nem tudod visszafogni magad?! - akadt ki legelsőnek Lonny.
- Te maradj már ki ebből. Semmi közöd hozzá! Amúgy sem tudod, hogy mi volt... Te is jókor tudod jártatni a szád, öcsi - gorombáskodott Levi.
- Hé! - kapta fel a vizet Liz. - Lonnynak igaza van!
- Te is csak a barátodat véded, mert minden olyan kibaszottul jól megy nálatok! - ordította Levi.
A taxisofőr csendben tűrte a hallottakat. Szerencsétlen. Vajon mindig ilyen utasai vannak?
- Fogjátok már be a kurva életbe már! - üvöltötte el magát Dani, mire csend lett. - Inkább azzal foglalkozzunk, hogy Lucy jól van e. Hisz már itt is vagyunk.
Megállt a kocsi, mind kiszálltunk. Majdnem fizetni is elfelejtettünk. Én sietős léptekkel rontottam be a kórház ajtaján, s Lucy szobaszámát követeltem. Aztán megjelent az orvosa, s ezzel kezdte:
- Rossz híreim vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése