*Lulu szemszöge*
Már vagy három hete annak, hogy először találkoztunk Lizzel, és beköltözött hozzánk. Nagyon jól kijövünk, mi hárman, lányok.
Hétvégén megkértem Lonny-t, hogy jöjjön el velem a plázába. A reakciója érdekesnek bizonyult...
- Szupi! Már úgy is akartam magamnak pár úk kiegészítőt. Deee... Te mit szeretnél ott venni? És miért pont velem akarsz eljönni?
- Tudoood... - kezdtem. - Én most nem ruhákat akarok venni, vagy esetleg ékszereket... Hanem videójátékokat, és mangákat... - motyogtam.
Lonny amint meghallotta ezeket a szavakat, magához húzott, és megölelt.
- Te vagy az én emberem, Lunamy Raven! Hidd el, sose gondoltam volna rólad azt, hogy te ekkora geek vagy! - mondta teljesen ledöbbenve. - De természetesen örülök ennek - mosolygott.
- Huh... Akkor jó. Indulhatunk? - kérdeztem lelkesen.
- Naná, Lulu!
A játék-, és könyvesbolt áruinal körülbelül a felét felvásároltam - tehát el leszek ezekkel egy darabig. Lonny vett két kalapot, meg vagy száz karkötőt, egy bakancsot, és egy mellényt.
Kellemesen kifáradtan ültem be a Mekibe, amíg Lonnyra vártam. Már épp felém tartott, amikor is majdnem leejtette a tálcán egyensúlyozó vaníliashake-emet, de sikeresen elkaptam.
- Meg is ütöttelek volna, ha leesik! - magyaráztam.
- Ejj, de harcias lettél hirtelen, Lulukám! - nevetett.
- Jól van na, bocsi... - mosolyodtam el. - Már úgy várom, hogy kipróbálhassam az új játékaimat!
Délután négy volt, mire visszaértünk a koleszba. Én gyorsan felszaladtam a lakosztályunkhoz, de először még megköszöntem Lonnynak, hogy velem tartott.
A lakásunkba érve köszöntem a lányoknak, és azonnal leültem az Xbox elé játszani a Naruto Shippuden Ultimate Ninja Storm 3-mal. A Naruto a kedvenc animéim közé tartozik, és az eddig megjelent mangák is mind megvannak. Szóval ideje volt kipróbálni a játékot is.
Lucy és Liz furcsállva nézték, hogy miért játszok ilyesmit, majd boldogan csatlakoztak. Felváltva játszottunk, egymás ellen.
A játékot este fél 11-kor fejeztük be, majd álmosan dőltünk be az ágyunkba. Szuper nap volt a mai, mégis olyan semmittevős.
*hétfő*
Első óránk zeneismeret volt. Lanamira lelkesen beszélt Mozart műveiről, azonban valaki kopogtatott az ajtón.
- Tessék! - kiáltott Lanamira.
- Öh elnézést... - jött be az ajtón az ismeretlen. Viszont hamar rájöttem, hogy ő az apám. - Lunamy-t keresném.
- Ott ül, a második sorban - mutatott rám az osztályfőnök.
- Köszönöm. Lunamy drágám, ki tudsz jönni velem egy percre?
- Ha Lanamira kienged... - morogtam.
- Persze, menj csak! - mosolygott az említett.
Apukám arról akart beszámolni, hogy össze fog házasodni egy nagyon kedves nővel, akit azonnal be is mutatott. Tényleg jófejnek bizonyult. De volt a dolognak hátulütője is: egy testvér. Ezzel se lenne probléma, de mint kiderült, az öcsém nem más, mint egy popsztár: Tonny Lecander. Egy évvel fiatalabb nálam, ám jóval magasabb. Tonny "üdvözletképp" homlokonpuszilt, majd megfogva a kezemet, berángatott a terembe.
Az osztály megdöbbenve meredt ránk, majd a lányok többsége sugdolózni kezdett.
Szuper. Nagyon királyul kezdődik az együttlétünk. És éljen a szarkazmus...
*Lucy szemszöge*
Örömmel jelentem be, hogy megnyertem a fogadást. Hát nem fantasztikus? Hogy a viharba ne. Élvezettel néztem, ahogy Levi beleugrott a kicsi tóba. Ráadásul lekameráztam, ha Lulu nem lenne akkor már rég a YouTube-on virítana. Azóta néha felveszek ruhát. Hm... ritka pillanatok egyike. Liz is beköltözött, már eléggé jól kijövünk, jó kis összeszokott társaság lettünk. Ezen kívül nincs semmi. Lunamy továbbra is pirul, én meg... jó én is.
Hétfő van. Megint. Már most unom ezt a sulit, pedig csak 3 hete megy. Lulut az előbb kihívta a teremből az apja, majd pár másodperc múlva megjelent... úristen Tonny Lecanderrel! Egyszerűen imádom őt, a hangját, mindenét, de várjunk csak... Mit keres ez itt?
- Sziasztok! Gondolom ismertek. Tonny vagyok és nem sokára ő lesz a kishúgom, Lunamy - vigyorgott az osztályra, miközben szegény Lulu zavarban volt.
- Örülünk neki de, óránk van attól, hogy még te megteheted, hogy nem jársz rá. Cső - intettem.
Pár pillanatig bámult, majd elvigyorodott megint, elköszönt és elment.
- Nos... öhm Miss Raven üljön vissza a helyére és folytassuk az órát - mondta a tanár és puff, kicsengettek az utolsó óráról. - Rendben van akkor olvassák el a szöveggyűjteményt és oldják meg a feladatokat hozzá.
Kedvem nem volt leírni mit mondott, úgy hogy összeszedtem a cuccomat elköszöntem Lulutól aki az ebédlő fele ment, majd elindultam a koli felé. Szegény Liz a hétvégén elkapott valamit és elég szarul fest. A terem ajtó előtt még mindig ott Tonny az ajtófélfának dőlve és vigyorgott.
- Cső - köszöntem és folytattam az eredeti utamat, de követett - Mit akarsz? -kérdeztem felé fordulva.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Teréz anya - válaszoltam.
- Vicces, de komolyan - mondta.
- Lucy -mosolyogtam.
- Milyen? - kérdezett tovább.
- Mit érdekel téged? Mi vagy te valami nyomozó? Akadj már le rólam - mondtam.
- Jó most a Lucy is jó még - vigyorgott újra, majd adott egy puszit az arcomra és elment.
- Ez mi volt? - jöttek oda a fiúk meglepődve, bár Levi inkább mérgesen.
- Fogalmam sincs, hogy ennek mi a franc baja van. Meg van kattanva, vagy mi? Engem itt ne puszilgasson, mert lefogom ütni - közöltem, mire a többiek elröhögték magukat.
Jól felidegesítettem magam rajta, pedig normálisnak tűnt. Mindegy. Már majdnem beértem az épületbe, de a gondolatmenetemből kilépve, meghallottam hogy valaki a nevemet kiáltja. Egyből megfordultam, majd ránéztem az illetőre, aki nem más volt, mint Levi.
- Szia - mosolyodott el, mikor odaért hozzám, amitől elpirultam.
- Hello - köszöntem vissza illedelmesen.
- Csak el akartalak kísérni a kollégiumig, de azt hiszem, lekéstem - mondta zavartan.
- Hát ha van kedved, elkísérhetsz a szoba ajtóig - ajánlottam fel.
- Rendben - vigyorgott.
Nem szóltunk egy szót se. Úgy láttam hogy valamin nagyon gondolkodik, így nem akartam megzavarni. Lassan odaértünk, majd az ajtó mellett megálltunk. Éppen felé akartam fordulni, hogy megköszönjem hogy elkísért, de ahogy elfoditottam a fejem, ajkait az enyémre nyomta. Kellemes bizsergés járta át a testem. Egyből visszacsókoltam. Ujjaimat a hajába vezettem, míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Minden olyan csodálatos volt. Igen, ezt én mondom Lucy Graham. De nálam ez sose így. Most sem így volt ugyanis kinyílt az ajtó és kilépett rajta Liz, mire azonnal szétváltunk.
- Ááá tudtam, hogy itt van vala... Úristen, sajnálom már itt sem vagyok - csukta vissza az ajtót.
- Ööö... szóval akkor, majd holnap találkozunk - mondta és hátat fordítva elment.
Teljesen sokkban kinyitottam az ajtót, leültem az ágyamra és elkezdtem vigyorogni, mint egy idióta. Liz hiába kérdezett nem figyeltem rá. Most perpillanat semmi nem érdekelt csak boldog akartam lenni.
- Lucynak mi baja van? - méregetett furán Lulu, mikor bejött.
- Megcsókolta Levi, véletlenül rájuk nyitottam és miután bejött azóta, így vigyorog és nem válaszol semmire sem - vázolta a helyzetet Liz.
-Ne máááááááááááár! Ide figyelj te lány - ugrott az ágyamra Liz, Lulu meg követte - Ha nem meséled el, hogy és mint történt, most felpofozlak - közölte.
- Jó - tértem észhez. - Szóval... - és elmondtam nekik az egészet, majd utána úgy visongtak, hogy majd megsüketültem.
Már agyig kiveséztük az én kis jelenetemet Levivel. A lányok azt mondták tuti bejövök neki, én meg nem gondoltam semmit. Nekem ez abszurd volt. Ezután jött Daniel és a kis pöttöm Lonnynk is megtetszett Liznek. Egy nagy csajos délután után házit nem csinálva meg feküdtünk le mindhárman aludni.
Hétfő van. Megint. Már most unom ezt a sulit, pedig csak 3 hete megy. Lulut az előbb kihívta a teremből az apja, majd pár másodperc múlva megjelent... úristen Tonny Lecanderrel! Egyszerűen imádom őt, a hangját, mindenét, de várjunk csak... Mit keres ez itt?
- Sziasztok! Gondolom ismertek. Tonny vagyok és nem sokára ő lesz a kishúgom, Lunamy - vigyorgott az osztályra, miközben szegény Lulu zavarban volt.
- Örülünk neki de, óránk van attól, hogy még te megteheted, hogy nem jársz rá. Cső - intettem.
Pár pillanatig bámult, majd elvigyorodott megint, elköszönt és elment.
- Nos... öhm Miss Raven üljön vissza a helyére és folytassuk az órát - mondta a tanár és puff, kicsengettek az utolsó óráról. - Rendben van akkor olvassák el a szöveggyűjteményt és oldják meg a feladatokat hozzá.
Kedvem nem volt leírni mit mondott, úgy hogy összeszedtem a cuccomat elköszöntem Lulutól aki az ebédlő fele ment, majd elindultam a koli felé. Szegény Liz a hétvégén elkapott valamit és elég szarul fest. A terem ajtó előtt még mindig ott Tonny az ajtófélfának dőlve és vigyorgott.
- Cső - köszöntem és folytattam az eredeti utamat, de követett - Mit akarsz? -kérdeztem felé fordulva.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Teréz anya - válaszoltam.
- Vicces, de komolyan - mondta.
- Lucy -mosolyogtam.
- Milyen? - kérdezett tovább.
- Mit érdekel téged? Mi vagy te valami nyomozó? Akadj már le rólam - mondtam.
- Jó most a Lucy is jó még - vigyorgott újra, majd adott egy puszit az arcomra és elment.
- Ez mi volt? - jöttek oda a fiúk meglepődve, bár Levi inkább mérgesen.
- Fogalmam sincs, hogy ennek mi a franc baja van. Meg van kattanva, vagy mi? Engem itt ne puszilgasson, mert lefogom ütni - közöltem, mire a többiek elröhögték magukat.
Jól felidegesítettem magam rajta, pedig normálisnak tűnt. Mindegy. Már majdnem beértem az épületbe, de a gondolatmenetemből kilépve, meghallottam hogy valaki a nevemet kiáltja. Egyből megfordultam, majd ránéztem az illetőre, aki nem más volt, mint Levi.
- Szia - mosolyodott el, mikor odaért hozzám, amitől elpirultam.
- Hello - köszöntem vissza illedelmesen.
- Csak el akartalak kísérni a kollégiumig, de azt hiszem, lekéstem - mondta zavartan.
- Hát ha van kedved, elkísérhetsz a szoba ajtóig - ajánlottam fel.
- Rendben - vigyorgott.
Nem szóltunk egy szót se. Úgy láttam hogy valamin nagyon gondolkodik, így nem akartam megzavarni. Lassan odaértünk, majd az ajtó mellett megálltunk. Éppen felé akartam fordulni, hogy megköszönjem hogy elkísért, de ahogy elfoditottam a fejem, ajkait az enyémre nyomta. Kellemes bizsergés járta át a testem. Egyből visszacsókoltam. Ujjaimat a hajába vezettem, míg ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Minden olyan csodálatos volt. Igen, ezt én mondom Lucy Graham. De nálam ez sose így. Most sem így volt ugyanis kinyílt az ajtó és kilépett rajta Liz, mire azonnal szétváltunk.
- Ááá tudtam, hogy itt van vala... Úristen, sajnálom már itt sem vagyok - csukta vissza az ajtót.
- Ööö... szóval akkor, majd holnap találkozunk - mondta és hátat fordítva elment.
Teljesen sokkban kinyitottam az ajtót, leültem az ágyamra és elkezdtem vigyorogni, mint egy idióta. Liz hiába kérdezett nem figyeltem rá. Most perpillanat semmi nem érdekelt csak boldog akartam lenni.
- Lucynak mi baja van? - méregetett furán Lulu, mikor bejött.
- Megcsókolta Levi, véletlenül rájuk nyitottam és miután bejött azóta, így vigyorog és nem válaszol semmire sem - vázolta a helyzetet Liz.
-Ne máááááááááááár! Ide figyelj te lány - ugrott az ágyamra Liz, Lulu meg követte - Ha nem meséled el, hogy és mint történt, most felpofozlak - közölte.
- Jó - tértem észhez. - Szóval... - és elmondtam nekik az egészet, majd utána úgy visongtak, hogy majd megsüketültem.
Már agyig kiveséztük az én kis jelenetemet Levivel. A lányok azt mondták tuti bejövök neki, én meg nem gondoltam semmit. Nekem ez abszurd volt. Ezután jött Daniel és a kis pöttöm Lonnynk is megtetszett Liznek. Egy nagy csajos délután után házit nem csinálva meg feküdtünk le mindhárman aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése